A dzsihád szó harcot jelent, nem szent háborút. A dzsihád olyannyira fontos, hogy minden iszlám szövegben szerepel – a Koránban, a szírában (Mohamed élettörténetében) és a hadíszban (Mohamed hagyományainak gyűjteményében). A későbbi Korán 24%-a, a (Bukhari) hadíszok 21%-a, és a szíra 67%-a a dzsihádról szól.
Négy módja van a dzsihád gyakorlásának. A dzsihádot lehet kard által, írásban, szóban és pénzzel is gyakorolni.
A dzsihád védelmezői arra hivatkoznak, hogy a dzsihádnak két formája létezik. A nagy dzsihád egy belső küzdelem a rossz szokásainkkal, a kis dzsihád pedig háborút jelent. A Bukhari gyűjtemény ezernégyszáz hadísza szól a dzsihádról, és ennek csupán 2%-a vonatkozik a vallásos erőfeszítésre. Tehát a dzsihádról szóló hadíszok 98%-a a dzsihádra háborúként hivatkozik.
Mohamed nem volt túl sikeres az iszlám terjesztésében, amíg nem vált dzsihadistává. Mikor meghalt, minden arab muszlim volt. A dzsihád volt az, ami Mohamedet hatalomra segítette.
A dzsihád a legjobb cselekedet, amit egy muszlim tehet. Ha egy dzsihadista erőfeszítései közben meghal, akkor nem szenvedi el a túlvilági büntetést, nem szenved az ítéletnap bizonytalan kimenetele miatt, hanem egyenesen a Paradicsomba megy, ahol a gyönyör égi szüzei között töltheti az idejét.
A dzsihád teljesen megváltoztatta a történelmet, és egy új politikai környezetet hozott létre. A Közel-Kelet, Törökország, Egyiptom és Észak-Afrika keresztény civilizációi iszlám civilizációkká váltak. Hét évszázadon át Spanyolország és Portugália iszlám uralom alatt állt. Kelet-Európát, különösen a Balkánt a politikai iszlám uralta. Az elmúlt 1400 évben legalább 270 millió káfirt (nem muszlimot) öltek meg a dzsihád által.