2018. január 21.
Topic Káfir Topic Dzsihád
A mai Afganisztán területén az iszlám 642-ben jelent meg. Igazi multikulturális terület volt ez, ahol buddhisták, zoroasztriánusok, hinduk és zsidók tökéletesen megfértek egymás mellett, egy olyan multikulturális egyensúly volt, aminek láttán a multikulti hívei minden bizonnyal azt gondolnák: "ez egy igen derék dolog, ezt pont így képzeltem".
Ezek a kultúrák egymással versenyeztek, hiszen ha több kultúra van jelen egy területen, azok óhatatlanul is versenyezni fognak egymással és keresik saját érdekérvényesítésük lehetőségét. Ám ha mindenki külön-külön megismeri a tanokat, joga van kételkedni, joga van gondolkodni, akkor az értelmes és intellektuális tekintetben nagyon érdekes párbeszédre ad alkalmat. Nyilvánvaló, hogy egy buddhista és egy hindu az élet nagy kérdéseire más választ vél helyesnek, ám ha a véleménybeli, meggyőződésbeli eltéréseket kölcsönösen tudomásul veszik és tiszteletben tartják, akkor egymástól tanulhatnak, egymástól okulhatnak, átvehetik egymástól azt, amit jónak tartanak és ódzkodhatnak attól, amit rossznak tartanak.
Az iszlám terjeszkedése hadi úton történt a térségben, így a mai Afganisztán területén is, a meghódított területekről eltűntek a nem muzulmánok, nyilvánvalóan az erőszakos vallási asszimiláció politikájának köszönhetően. A 11-ik századra a mai Afganisztán teljesen iszlám hódoltságú terület volt, kivéve azt a területet, amit Káfirisztánnak neveztek el.
Ezen a nehezen megközelíthető hegyes területen nehéz volt hódításokat kivitelezni, így Káfirisztán, mint kizárólagos terület, ami akkor még nem volt muzulmán a mai Afganisztánban évszázadokig tartotta magát és ha az arabok első behatolásához viszonyítunk, akkor bő ezer évig tudta magát tartani. Neve onnan ered, hogy az iszlám pejoratív kifejezése a hitetlenre a káfir. A káfir az, aki nem Allah törvényei szerint él, tehát tudatlan és megvetendő.
Ám ezt az eldugott, boldog harmóniában élő kis területet nem engedték élni saját életét a végtelenségig, a modern hadsereggel rendelkező, XIX. század végi afgán vezető, Amir Abdur Rahman Khan 1895-ben megtámadta és 1896-ra meghódította.
Káfirisztánban a famegmunkálásnak volt magas kultúrája, de minden olyan munkát, ami iszlám szempontból nem volt elfogadható megsemmisítettek. A különböző vallások templomait faoszlopok támasztották, ezek közül néhány még ma is létezik és most már mecsetet támaszt. Az öreg faoszlopok előbb-utóbb összeroskadnak ez alatt a nagy teher alatt. Nem menekültek meg a templomok sem, mert az iszlám számára nem rokonszenves fafaragványokkal együtt porig égették.
Ez a templomégetés hozta el a fényt a sötét Káfirisztánba, legalábbis a terület erőszakos iszlamizációja óta, már nem Káfirisztánnak (Hitetlenfölde), hanem Nurisztánnak (Felvilágosultságfölde) hívják. És nézzük meg, hogy néhány generáció után elvész a nyom, eltűnik a hajdan multikulturális harmóniában létező szabadság és az iszlám az összes tulajdonságával együtt határozza meg az életet.